„Tenyeredben a világ” –történet a festményhez:
Egyszer volt egy ember, aki úgy érezte, túl kicsi ahhoz, hogy bármit is számítson ebben a hatalmas világban. Egy éjjel különös álmot látott: a sötétség közepette a saját tenyerében tartotta a világegyetem egy darabját. Lángoló csillagködök, kék bolygók és végtelen terek lüktettek benne – mintha a teremtés pulzált volna az ujjai között.
A hang, ami az álomban megszólalt, ezt mondta neki:
„Amit ma érintesz, holnap formál. A kezed nem csak cselekszik – alakít. Benned rejlik az erő, hogy fényt hozz oda, ahol sötét van. Ne feledd: a világ nem csak rajtad múlik, de benned kezdődik.”
Reggel arra ébredt, hogy többé nem kételkedik önmagában. Tudta: akárhol is van, a változás ott kezdődik, ahol a tenyerét kinyitja.
Mert mindannyiunk kezében ott rejlik egy világ – csak meg kell látnunk benne a fényt.
